Szoboszlay Éva festői munkásságáról
Van az úgy néha, hogy az élet egy-egy negatív fordulata elősegíti egy másik területen a pozitív megoldásokat, kibontakozást. Ez történt Szoboszlay Éva esetében is, amikor sikeres és hosszú évekig tartó restaurátori pályafutását be kellett fejeznie és alkotói pályáján más kreatív megoldást kellett választania. Ma már - mintegy tizenöt év távlatából - állíthatjuk, hogy nem csak pályája, de életének menete is meghatározó fordulatot vett.

Az 1960-as évektôl mesterei: Kling György, Fenyô A. Endre, Tamás Ervin, Somogyi János. 1970-1975. Magyar Képzômûvészeti Fôiskola Restaurátor Tanszék, mesterei: Barcsay Jenô, Blaski János, Varga Dezsô, Entz Géza. 1975-1991. években restaurál táblaképet, freskót, sgraffitót, mozaikot. 1991-tôl kizárólag festôként dolgozik, munkáit egyéni és csoportos kiállításokon mutatja be. Természetelvû akvarell és pasztell tájképeit, csendéleteit a harmónia, a színek és a fény ereje hatja át. Képein az ember és a természet egysége tükrözôdik. Egyéni kiállításait megnyitották: Cifka Péter, Kratochwill Mimi, dr. Sinkó Katalin mûvészet- történészek, Feledy Balázs mûvészeti író. Kiállításait követôen meghívásokat kapott tanulmányutakra: London 1993, Basel 1994, Washington 1996. Képei megtalálhatók számos hazai és külföldi magángyûjteményben. Tagja a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének és a Belvárosi Mûvészek Társaságának.

Folyamatosan felívelő módon s gyorsan jelentkező szakmai eredményekkel vérbeli festővé vált, akvarellfestővé, aki emellett igényes pasztelleket is készít. A személyiségében mélyen benne lévő vonzalmak persze segítették ezt a folyamatot, hiszen az akvarellfestők jellemzően természetkedvelők, képesek a jelenségek gyors, könnyed megörökítésére s ezekkel a tulajdonságokkal Szoboszlay Éva bizony eredendően rendelkezik, mindig is vonzotta őt a természet. Budapest belvárosának kellős közepén él, ahol ha kitekint ablakain, az égbolt és a fák lombjai helyett szürke házfalak látványa fogadja. Ezért, ha csak teheti - bármely évszakban - "kimenőt ad" magának a szürke aszfalt és falak szorításából a természet világába. Az Alföldön, a Szigetközben, a Balaton-felvidéken járva-kelve, Szepezden, Révfülöpön, Szigligeten, a szőlőhegyeken vagy a tóparton lehet csodálni a természet szépségeit, hallgatni a csend hangjait és dolgozni nem csak napközben, hanem estébe nyúlóan, vagy kora hajnalban is. Szoboszlay Éva legtöbb képét nem műteremben készíti, hanem igazi plein-air festőként ott a helyszínen, a szabadban. Viszi magával felszerelését s ahol megérinti őt a táj szépsége, a fényhatások, a víz nyugalma, mozgása, nagy végtelen távlata, ott azon nyomban festeni kezd. Tájainak felfogásán, végleges változatain ezt, pontosan ezt lehet mindig érezni: az első élmény, benyomás frissességének, elevenségének képpé varázslását.

Csendéletein a virágok és gyümölcsök a mindennapi élet egyszerű tárgyaival - melyek az ember jelenlétét, közelségét sugallják - alkotnak kompozíciót. S ha ezeket például egy ablakba helyezi, ahol a háttérben kinyílhat a tér, akkor egészen különleges fényhatásokat is el tud érni ellenfényekkel, surlófényekkel s a képek szemünket újabb dimenziókra nyitják rá. Ahogy ő mondja, nem csak a természetben szeret dolgozni s ragad meg minden lehetőséget a szabadban való festésre, de "ablak-mániás" is, ahol sajátos festői problémákkal szembesülhet. S tegyük hozzá: külön szellemi izgalom "székes-pados" képeinek látványa. Kitekintve a szigligeti alkotóház teraszára, például magányos székeivel szinte emberi viszonyok, hiányok és jelenlétek, lelkiállapotok megfestésére képes. Vagy ahogy végigtekint az alkotóház egyik folyosóján, melynek végén megnyílik a természetbe az öreg ajtó, nem véletlenül adja a műnek a "Vészkijárat" címet, hiszen minden gondjából-bajából, városi bezártságából ott a kiút… A szabadba.

Művei líraiak s rögtön érezzük rajtuk, hogy műfaja, technikája mesterével van dolgunk, akinél érzékenység és felkészültség egyaránt érzékelhető. Mert miről is van szó? Például arról, hogy hiába éli át valaki a táj adta látvány szépségeit, hiába telik meg a lelke a látottakkal, ha képességei, felkészültsége, eszközrendszere nem képes annak visszaadására. Nos, Szoboszlay Éva esetében éppen azt jó látnunk, éreznünk, hogy mindkét oldalon képes a teljességre.

Áramlik ugyanis akvarelljeiből (de pasztelljeiből is) az első élmény intenzitása, érezni munkáin a manírtalanságot, azt, hogy a táj igézete mennyire fontos számára. S másik oldalon képes arra, hogy egy valójában igen bonyolult festői technikát olyan magas színvonalon alkalmazzon, ami tiszteletet parancsol, de méginkább a nézőnek is élményt ad. Az akvarell ugyanis nagy festői felkészültséget igénylő festői technika, hiszen ha a művész - miközben élvezi a látványt - nem dolgozik gyorsan, határozottan és fegyelmezetten, akkor nem képes művét ott és akkor készre alkotni úgy, hogy később ne kelljen "beavatkoznia". Márpedig Szoboszlay Évánál tudnunk kell, hogy ő tiszta akvarelleket készít, nem használ fedő-festéket, utólag már nem manipulálja művét, tehát képes arra, hogy az első benyomás igézetében egyben meg is komponálja és el is készítse képét. Ráadásul úgy használja a technikát, hogy általában nem alkalmaz erős nedvesítést, nem vizezi túl a papír felületeit, színei így legtöbb esetben igen erősek, intenzívek maradnak. Különös képességgel rendelkezik a kihagyások alkalmazásában, amikor a fehéren hagyott papír- felület kivillanásai, felvillanásai épülnek be a színek rendjébe. Így lesznek munkái karakteresen festőiek, melyek néha egészen kivételes kontrasztokat is teremtenek radikális fény-árnyék megoldásaikkal. Vagyis a festő megvalósítja azt a nagyon plasztikus meghatározást, melyet Elekfy Jenő, a XX. századi akvarellfestés egyik kiválósága így rögzített: "A tiszta akvarell a világos színek és lágyan egymásba omló könnyű tónusok művészete". Mert itt valóban erről van szó, hogy az alkotó képes tiszta akvarelljeiben létrehozni ezeket az egymásba omló tónusokat, amelyek összekapcsolódnak, összeölelkeznek, s így jön létre az egészen egyedi művészi hatás.

Szoboszlay Éva tehát pályája újabb ívével megtalálta azt a művészi megvalósítási lehetőség-rendszert, mely adekvát lelki tartalmaival, világhoz való viszonyával, érzéseivel, végre a maga teljességével képes kibontani személyiségét. Azt a személyiséget, amely a művészet céljának nem a torz jelenségek megörökítését tartja, hanem személyes szépség-eszményének meg- valósítását. Elemelkedve a hétköznapok agresszívitásától a művész a nyugalomban, a természet nyugalmában és csendjében találja meg művészete értelmét és célját, mely összefügg azzal, hogy a körülöttünk lévő kaotikus viszonyok körülményei között számára a harmónia, a művészi harmónia megteremtése a cél. Így történik meg az, hogy munkáival jó szembesülnünk, hogy éppen az is a hatásuk, értelmük, hogy megállítanak minket, hogy kiragadnak hétköznapiságunkból, hogy emócionális hatásokat váltanak ki, hogy ünnepet varázsolnak körénk. E művekben, akvarellekben, pasztellekben nincs semmi mesterkéltség, az alkotót nem foglalkoztatják divatok, nála nem a stílus, hanem az ő sajátos festői minősége a fontos. A leghétköznapibb látványhoz is úgy képes nyúlni, közelíteni, hogy érezzük: őt ez ragadta meg s ehhez ragaszkodva nyúlt bátran ecseteihez, krétáihoz. Mind e mögött személyisége erejét érezhetjük, azt, hogy mindennél fontosabbak az általa megérzett értékek. Valahogy úgy, ahogy Goethe fogalmazott:

"Tűrhető lesz minden élet,
lényeged ha megmarad,
elbírsz minden veszteséget
amíg az vagy, aki vagy."

S ezzel függ össze festészetének az a sajátos missziója is, hogy jártában-keltében olyan látványok örökítődnek meg ecsetje által, melyek időközben már eltűntek, ami már nincs, de ami valamikor értékes volt és szépséggel teli. Szoboszlay Éva festészete tehát az értékek teremtésével együtt az értékek megőrzését is felmutatja. Mindezzel teszi értékessé életét is, s így tud örömet szerezni képei nézőinek is. Mert kétségtelen: munkái hatnak ránk, velük haladunk, mikor azokat szemünkkel letapogatjuk. Közben érezzük az évszakok változásait, halljuk a szelet, még a Balaton vize is itt párolog előttünk, érezzük a forróságot, ahogy a parasztházak oldalát élénken tűzi a Nap, az ablakokban álló virágok között remeg a levegő… Mi is ott vagyunk, ahol ő, képes azt éreztetni velünk amit ő érzett s minden bizonnyal ez az egyik legnagyobb eredmény, amit egy festő elérhet.

Budapest, 2004. október
Feledy Balázs
művészeti író

Elérhetőség:
H-1052 Budapest, Fehér Hajó u. 2-6. III. 5.
06-30-324-3680, 06-1-337-8216

On the painting work of Éva Szoboszlay
Sometimes a negative turn in life leads to development in other fields. That is what happened in the case of Éva Szoboszlay when she had to end her career as a successful restorer for long years and she had to choose a new path in the creative field. Today we can state for sure - that from the perspective of fifteen years - this necessary change lead to success.

Her masters from the 1960's: György Kling, Endre Fenyô A., Ervin Tamás, János Somogyi. 1970-1975. Her masters from the Hungarian Academy of Fine Arts, Restoration Faculty: Jenô Barcsay, János Blaski, Dezsô Varga, Géza Entz. 1975-1991. She restores board paintings, frescos, sgraffitos, mosaics. 1991 - She works exclusively as a painter, and displays her works at individual and group exhibitions. Her nature based water- colour and pastel landscapes and still lives are pervaded by harmony, and the power of colours and light. In her pictures the unity of man and nature is reflected. Her individual exhibitions were opened by art historians Péter Cifka, Mimi Kratochwill, and Katalin Sinkó, art writer Balázs Feledy. Following her exhibitions she were invited to study in London (1993), Basel (1994), and Washington (1996). Her works can be found in several private collections in Hungary and abroad. She is a member of the Association of Artists in Hungary and the Society of Inner City Artists.

With fast professional results in her carrier, she had become a genuine watercolour painter who makes demanding pastels as well. Her inborn personality traits naturally helped this process, watercolour painters being fond of nature characteristically. They are able to record phenomena in a quick and easy-flowing way, so is Szoboszlay, who has been always attracted by nature. Being an inhabitant in the very centre of the Budapest inner city, when she looks out of her windows, she sees nothing but bare house- walls instead of a sky or tree leaves. For this reason whenever she can have a day off, in any season, she leaves her grey neigh- bourhood behind and goes out to nature. Coming and going on the Great Hungarian Plain, in the Szigetköz, on the highlands around Lake Balaton, in the vineyards or on the lake shore, one can admire the beauties of nature and listen to the sound of silence and work in the different periods of the day in a flexible way, not only during daytime, but also at sunset or at early dawn.

Éva Szoboszlay does not make most of her pictures in the atelier, but on location - as a real plein-air painter - in the open air. She takes her equipment with herself and wherever the beauty of the landscape touches her soul - the effects of the lights, the stillness or the movement of the water, the great, infinite perspectives - she starts to paint on the spot. That is exactly what the viewer can feel in connection with the concepts of her pictures, on her final versions: the freshness and the vividity of the first impressions and experiences had been transformed into pictures "by magic".

On her still lives the flowers and the fruits are made into compositions with the simple objects of everyday life which suggests the presence and closeness of man. And if she puts these objects in a window for instance, where, in the background, the space can open, the creator of the pictures can make the viewer see newer and newer dimensions, evoked by special light effects, backlights or brush lights. As the creator puts it, she not only likes to work in the nature and grabs every opportunity to paint in the open air, but she is also a "window maniac", this is how she can face special painting problems. And let us add: the view of her pictures with chairs and benches is a special intellectual excitement. As we look out onto the terrace of the artists' house in Szigliget, with her lonely chairs, for instance, the artist almost can paint human relations, absences and presences and moods. Or as she looks along on one of the corridors of the artists' house, at the end of which the old door leading to nature opens, she does not title the picture "Emergency Exit" accidentally: the door is the way out of her problems, her urban insulation; it leads into the open air.

Her works are lyrical and we can feel instantly that here we met somebody who is the master of her genre and craft. Sensibility and preparedness both can be felt. It is important because Éva Szoboszlay can not only experience the beauty given by the view of the scenery, but she can also give it back in her pictures thanks to her skills and preparedness. It is very good to see that she is fully capable on both sides. From her watercolours and even pastels the intensity of the first experiment streams, we can sense no affectation on her works, and that how important it is to her the charm of the scenery. On the other side she is able to apply a seemingly easy, - but deeply very complicated - painting technique on such high level which evokes respect and also gives experience to the viewer. Watercolours require a very demanding painting technique because if the artist - while enjoying the view - does not work fast enough in a disciplined and determined way, he or she will not be able to finish the work there and then without the necessity that something must be added later. In the case of Éva Szoboszlay we have to know that she makes pure watercolours, she does not use cover paint, she does not manipulate her paintings afterwards, therefore she is able - under the spell of the first impression - to compose and create the picture at the same time. Furthermore since she usually does not apply strong moistening, she does not make the surface of the paper too wet, her colours - in most cases - remain very strong and intensive. She has a special ability in the application of left-outs, when the flashes of the paper surface left white gets integrated into the order of the colours. Hence her works become very characteristic with radical light-shadow solutions leading to excep- tional contrasts. So the painter's work corresponds to the plastic definition of Jenő Elekfy, one of the prominent watercolour painter of the 20th century: "The pure watercolour painting is the art of bright colours and light tones mildly melting into each other". That is what happens here - in her pure watercolours - the artist is able to produce these tones merging into each other, embracing each other and hence a quite unique artistic impact comes into existence.

Éva Szoboszlay with a newer bend of her career had found the artistic self expression system which is adequate to the contents of her soul, her relation to the world and feelings and she is finally able to express her personality in a total way. The personality who does not think that art should focus on recording deformed phenomena but realizing the ideal of personal beauty. Over the agressivity of everyday life, the artist finds the meaning and goal of her art in calmness itself, the calmness and stillness of nature which co-relates to an intention to create an artistic harmony among the conditions of the chaotic world surrounding us. That is why it is good for us to face her works: they stop us, grabs us out of our everyday world, create emotional impacts, create a feast around us. There is no affectation in her works, watercolours and pastels, the creator does not follow trends, it is her individual painter's quality that is important to her. That is the quality she bravely grabs with her brushes and crayons in even the most ordinary scenes. Behind all of this, we feel the power of her personality, that the values she had managed to keep are the most important things for herself. Somehow in a way Goethe expressed it:

"All lives will be tolerable,
if your essence remains,
loses will be endurable
if the one, who you are, remains."

And this is what co-relates to her peculiar painter's mission, that while coming and going she recorded such sceneries which van- ished ever since, do not exist anymore, but which were valuable once and full of beauty. Éva Szoboszlay's painting hence shows the preservation of beauties beside the creation of them. That is what makes her life valuable and that is how she can delight the viewers of her pictures. Her works undoubtedly affect us, we move along with them while we scan them with our eyes. Meanwhile we feel the seasons change, hear the wind, even the water of Lake Balaton vaporizes in front of us, we feel the heat of the sun which rays fiercely on the sides of the rustic houses, the air trembling among the flowers in the windows. We are also there where she is, she is able to make us feel what she had felt and no doubt this is one of the biggest achievements a painter can have.

Budapest, October 2004

Balázs Feledy
art critic

Availability:
H-1052 Budapest, Fehér Hajó u. 2-6. III. 5.
00-36-30-324-3680, 00-36-1-337-8216

 

Individual exhibitions: 1993.  Budapest, Hotel Hilton Dominican Yard, Révfülöp, Tópart Gallery 1994.  Budapest, Hotel Gellért Tea Saloon, Szigliget, Gallery 1995.  Sopron, Pannónia Gallery, Keszthely, Goldmark Károly Cultural Centre 1996.  Budapest, OTP Gallery 1997.  Gyergyószentmiklós, Tarisznyás Márton Museum, Sukoró, Cultural Centre, 2004.  Budapest, Duna Gallery 2004. Budapest, Duna Gallery Group exhibitions: 1994.  Budapest, Csontváry Room, Society of Inner City Artists 1995.  Budapest, Csontváry Room, Association of Societies of Hungarian Fine and Applied Arts Budapest, Museum of Agriculture, Agriculture in the Arts Budapest, Gallery of Graphics 22, Tondo Budapest, Hotel Atrium Hyatt, Society of Inner City Artists 1997.  Budapest, OTP Bank Gallery, Society of Inner City Artists Budapest, Gál Imre Gallery, Sculptor Károly Kirchmayer and his students 1998.  Budapest, Budapest Gallery, Artistportals, Budapest, Nádor Gallery, Inner Drawing (Country Exhibiton of Miniature Drawings) 1999.  Hatvan, Moldvay Gyôzô Gallery, Patron Saints of Roads and By-ways Budapest, Nádor Gallery, Coloured Drawing (Country Exhibition of Miniature Drawings) Budapest, Nádor Gallery, Chair-Art Békéscsaba, Munkácsy Mihály Museum 31st Great Plain Exhibition Budapest, Nádor Gallery, Hommage a Paul Klee 2000.  Budapest, Nádor Gallery, Fish-Water Budapest, Nádor Gallery, Square Drawing (Country Exhibitions of Miniature Drawings) 2001.  Lake Balaton, Travelling Exhibiton, The Colours of the Lakes 2004.  Budapest, CSILI Cultural Centre, 1st Contemporary Self Portrait Biennale Pécs, Ferenczy Room, Country Exhibition of Still Lives Publications: Pictures of MOL Calendar 1995. Catalogue of Artportals 1998. The Catalogues of Country Drawings of Miniature Drawings 1998-2000. Catalogue, the Patron Saints of Roads and By-ways 1999. Catalogue of the 31st Great Plain Exhibition 1999. Catalogue Fish-Water 2000. Catalogue 1st Contemporary Self Portrait Biennale 2004. Press: Magyar Hírlap, April 10-11. 1993. Ildikó Tóth: I Saw the Warning of Fate Magyar Nemzet, June 17. 1993. Mátraházi: A Restorer Turned Painter Kisalföld, June 8.1995 M.N. Giving back the atmosphere Új Mûvészet, November 22, 1998. Péter Sinkovits: Portalportrait MTV Magazine show "Kirakat" 64th vol.  A Report by Gabriella Grosz